ugysenezem:

Emlékszem apám egyszer vagy tizenöt éves koromban egy disznóvágás során be akart helyezni egy fadarabot a garázsban lévő kályhába és nem ment neki. Aztán megpróbáltam, és nekem sikerült. És akkor azt mondta, hogy már várta ezt a pillanatot, mert neki is volt egy ilyen, amikor valamit jobban csinált mint az apja, és hogy a mai napig emlékszik rá. Nem akartam elrontani a kedvét, de igazából én már kilencévesen tudtam, hogy sokkal jobb vagyok nála, amikor a családban csak én tudtam, beprogramozni a videót. Azóta rettegek, hogy én sem fogom észrevenni, hogy már rég le vagyok körözve és egész más dolgok fontosak már, mint amiről én azt gondolom, hogy fontosak. :’(

Ez a videó és számítógép szakértés, valamilyen generációs váltás lehetett. Ugyanez volt nálunk is a vhsel, de a c64el is. Fateromék órákig sakkoztak a 64, a magnó és a kazetta szinkronizálással, ami nekünk gyerekeknek teljesen természetesnek tűnt.