ugysenezem:

delonvagyok:

pokmajom:

“2012 tavaszán arra vállalkozom, hogy a magyar hegymászás történetében először palack nélkül, „szólóban” teljesítem a 8850 méter magas Mount Everest megmászását.

Manapság azonban nem könnyű egy ilyen kimagasló sportteljesítményhez támogatókat találni. Ezért arra…

 értem én hogy valami marha látványosan akar öngyilkos lenni, de miért kell ebbe belekeverni a szegény jakkokat?

Én sem értettem soha meg azt, hogy mi a faszomért kell kenuban óceánra menni, palack nélkül 8000 méter felé menni meg gyöngyhalászni a Marianna árokban, esetleg tripperes kurvát dugni. Ezek a dolgok számomra épp olyan értéktelenek és semmiféle köze nincs a kitartáshoz és főleg a sporthoz, hanem inkább az emberi magamutogatás meg hülyeség kiváló példája. Érdekes, hogy Csíkszentmihályinak a FLOW-elmélete, ami a drog nélküli boldogságélményeket vizsgálta, tehát hogy hogyan lehet egyfajta lebegés szerű boldog állapotot elérni, nagyon sok sebészi meg hegymászói élménybeszámolót részletezett, ami már-már hasonlított a drogos állapothoz, rászoktak és anélkül nem érzeték jól magukat. És hát valóban: drága, ő felteszem nagyon jól érzi magát, de aztán egy csomó problémát meg küzdelmet is okoz, amibe anélkül mondjuk nem keveredett volna bele, jó esélye belehal, a társadalomnak éppen hasznot nem hoz, (és mondjuk az is igaz, hogy ha nem kell leoperálni a lábát nem is kerül semmibe).

Mondjuk ez a jak örökbefogadás is mekkora vicc már, ahelyett, hogy odaadná az oxigénpalackját valamelyik gyerekklinikának és egy lélegeztetőgépet le is tudna vele.

Mondjuk hasonlóan faszság azoknak a teljesítménysportoknak az elismerése, ahol már elértük a határokat és teljesen egyértelmű, hogy már csak doppinggal lehet feljebb jutni.

Aki ki akarja próbálni milyen is az a flow, a legegyszerűbb (feltéve, ha nem tud kurva sokat futni, úgy hogy nem fárad el) kipróbálni a slacklinet.

Az egyensúlyoddal való küzdelem, pont egy olyan tevékenység, ami könnyen el tudsz mélyülni.